Miért nem működik az iskolai prevenció?

Az iskolai drogprevenció elméletben azt szolgálná, hogy a gyerekek tisztában legyenek a drogok ártalmas voltával és lehetőség szerint ne nyúljanak drogokhoz. A jelenlegi gyakorlat azonban nagyon sok sebből vérzik.

Nézzük, kik tartják a prevenciós előadásokat

Rendőrök

A gyerekek a prevenciós foglalkozások végére tisztában lesznek a drogok típusaival, a fogyasztás szokásos módjaival és a büntetőjogi következményekkel. Az egyenruhás rendőrrel egészen biztos, hogy nem fognak őszintén beszélni az esetleges saját élményeikről, érzéseikről. Eredmény: a gyerekek most már magabiztos tudással rendelkeznek a különböző kábítószerek hatásairól és használatáról, belövés kellékeiről és módjairól. A büntetőjogi következményeket nem érzik veszélynek, hiszen őket úgysem kapják el. A frissen szerzett ismeretekkel felvértezve immár magabiztosan próbálkoznak. Természetesen a jógyerekek – akiknek a drogozás amúgy sem volt érdekes – kivételt képeznek.

Volt drogosok

A legszebb, amikor a jelenleg is rehabilitáción levő, 1-2 hónapja még aktívan drogozó osztja az észt. Bármit is mondjanak, a hangjukból kicseng a sóvárgás. Rengeteg információjuk van, amit nem biztos, hogy meg kellene osztani, de néha akaratlanul is felfedik például a legjobb droglelőhelyek elérhetőségeit. Az eredmény? Páran – akik amúgy sem akarták soha kipróbálni a drogokat – elszörnyednek, akik meg eddig csak halvány gondoltak rá, hogy akár ki is próbálhatnának valamit, szaladnak a dílerhez.

Egészségügyi/szociális dolgozók

Ezek is ismeretterjesztő előadások szoktak lenni, függőkkel foglalkozó szakemberektől. Az eddigiek közül még ez a legjobb változat, viszont általában arra fut ki a dolog, hogy milyen veszélyei vannak a kábítószereknek és mennyire lehet belehalni. Na de még a felnőttek is úgy gondolkoznak, hogy súlyos következmény csak másokat érhet, velem ez nem történhet meg, akkor mit is várunk a tinédzserektől?!

Nézzük meg, milyen gyakran foglalkozunk a prevencióval?

A fiam harmadik éve koptatja egy középiskola padjait. Ez idő alatt egy hivatalosan szervezett prevenciós előadáson vettek részt. (Más kérdés, hogy olyan jól sikerült az az ominózus előadás, hogy utána a gyerek osztályfőnöke kétségbeesetten hívott fel, hogy bemenne-e valamelyikünk kicsit helyre tenni – de ez is csupán annyit jelent, hogy egy helyett két alkalom, három év alatt)

Na most hol van ebben az utánkövetés, a személyre szabás lehetősége, uram bocsá’ a segítségnyújtás? Mit lehet elérni 1 vagy 2 osztályfőnöki órán?

Aztán azt is érdemes lenne tanulmányozni, hogy mit próbálunk megelőzni.

Persze, nyilvánvaló, a drogozást. Csak és kizárólag. Holott 5-800 ezer alkoholistáról szólnak a statisztikák. Zacher Gábor egyenesen 1 millió alkoholistáról beszél. Igen, jól értetted. Egymillió. Minden 10. magyar. Hát ezzel miért nem foglalkoznak a prevenciós programok?!

Miért nem térünk ki a viselkedéses addikciókra? A számítógép létszükséglet ma már, de az online szerencsejátékok,  a Facebook, meg úgy általában az internet be is szippanthat és eltávolíthat a realitásoktól. És akár vannak nyerőgépek a kocsmákban, akár nincsenek, a szerencsejátékok is nagyon sok család életét nyomorítják meg.

Aztán miért nem térünk ki a családra? Miért nem magyarázzuk el a tizenéveseknek a társfüggőséget, miért nem adunk nekik technikákat, hogy hogyan ne vigyék tovább az otthoni örökséget? Ráadául az igazi prevenció nem csak az italt és a drogot veszi ki a kezükből, hanem kínál is valamit.

Mi a gond a módszerrel?

Leginkább az, hogy száraz előadások. Vagy erőltetettek, mindenáron sulykolnak fontos dolgokat. Szájbarágnak, helyettük emésztenek.

Nem tudom, te emlékszel-e még a tinédzserkorodra. De gondolom azért nagyjából. Te mit is csináltál, amikor valaki kiselőadást tartott neked? Igen, a mai gyerekek is ezt teszik. Testben ott ülnek, lélekben meg valahol egész máshol járnak. Egyik fülükön be, a másikon ki. Ahhoz, hogy feldolgozzunk egy témát, beszéltetni kell őket is. Alkotni kell velük, drámajátékot játszani, nem szájukba adni az információt, hanem aktívan bevonni őket.

Aztán emlékszel-e még a mesékre? Ahol győzött a jó, és szép volt a vége, és észre sem vetted, de tanultál valami fontosat. (Már ha nem csapta agyon az egészet egy „látjátok, ebből az a tanulság, hogy… „ – ugyanis onnantól, valahogy elmaradt a katarzis) Talán most is azt kéne, mesélni. Nem a drogról, hanem a varázslatról, ami önmagadba zár és egyre jobban szorít. Talán a szíveket és a lelkeket kellene megszólítani, mert az ész önmagában kevés. A félelem is, mert az is csak az észről szól.

(Persze kritizálni önmagában könnyű, ígérem hamarosan elárulom azt is, hogy szerintem hogyan lenne működőképes egy prevenciós program)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..