A rehabilitáció hosszú út, visszaesésekkel

Egyszer egy neves pszichiáter azt mondta, „a rehabilitáció hosszú út, visszaesésekkel”. Na, ezzel egyet kell, hogy értsek, mert én kb. négyszer estem vissza. Igaz, nem a rehabilitáción, hanem előtte, így mire az intézetbe kerültem, már túl voltam eme kellemetlen folyamatokon. Büszkén hangoztattam –főleg magamban – mennyit mindent tanultam a visszaeséseimből. És tényleg! Például azt, hogy ha iszom egy sört az tuti visszaesés.

Vagy azt, hogy a játszma az játszma marad a visszaesésekkor is. Mert a pszichiáter is megmondta, visszaesni muszáj. Vagy mégsem? Ez egyedi dolog, intelligenciától, vérmérséklettől, vagy egyéb pszichés betegségektől függően.

A lényeg a reakció. Ha – mondjuk – azt látjuk, hogy a visszaesés előidézi a teljes megsemmisülést, lehet még némi remény. Ilyenkor nem árt némi támogatás, mert a szégyenérzet elsöpörheti a motivációt.

Ha a visszaesett viszont vigyorogva közli, hogy ez csak az első, aggodalomra semmi ok, akkor legjobb esetben is elolvastathatjuk vele ezt az írást, de túl sok reményt azért ne fűzzünk az olvasás okozta élményekhez. Mivel a szenvedélybeteg képes lehet mindent megtenni, hogy időt nyerjen a szenvedélye fenntartásához, akár ezt a „még van három visszaesésem” dolgot is fontolóra vehetjük.

Azért megnyugtatásképpen közlöm: az ilyen tudatos visszaesés aránylag ritka. A többség megszenvedi a józanságot, és utolsó percben hátrál meg. Éppen akkor, mielőtt megmászná végre a hegyet, mielőtt végre körülnézhetne, és élvezhetné a panorámát. Tudják ezt sokan, azért olyan elementáris a megsemmisülés. Mint mondtam, ezeknél a visszaesőknél van remény.

A visszaesés egy folyamat vége, ahova eljut, eljuttatja magát a beteg.

  • Lehet egy „száraz” alkoholizmus következménye (ez az az állapot, amikor ugyan nem iszik az alkoholista, de semmit nem változtat a hozzáállásán, életmódján. Csak száraz, nem józan.)
  • vagy a szenvedés vége (és persze az újabb szenvedés eleje), amikor a józan életben nem tud valaki örömöt, békességet találni
  • vagy a feszültség „csak ötperces” oldása
  • vagy egy impulzus áradat következménye
  • és nagyon sok egyéb

Ha elhisszük, hogy ez csak valami olyasmi, mikor a cukorbeteg nem bírja a kedvenc tortája látványát, és belehabzsol, talán segíthetünk, hogy újra segítség közelbe kerüljön a beteg és tudjuk biztatni, hogy ez nem a teljes folyamat újrakezdése, hanem csak folytatása. Tudom, nagyon nehéz ezt elfogadni mindenkinek.

Ja! És ez még csak a kezdet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.