Menjek vagy maradjak?

Szenvedélybetegek házastársai gyakran gondolják úgy, hogy az egyetlen kiút a helyzetükből, ha elválnak, elhagyják az alkoholista, drog- vagy játékfüggő férjet/ feleséget. Magyarországon gyerekek tízezrei várnak ma is arra, hogy végre maguk mögött hagyhassák a szülői házat, benne az alkoholista szülőt.

Megoldás-e az elhagyás?

Egyrészt igen, olyan érzés végre nélküle lenni, mintha kinyitnák a kalitkádat, vagy mint a nyári hőségben feltámadó hűvös szellő. Megkönnyebbülsz, szabadnak érzed magad. Magad osztod be az idődet és a pénzedet, nem kell félned, nem kell szagolnod az alkoholszagot.

Másrészt viszont önmagában mégsem az. Hiába vagy végre független, ha a lelkedben függő maradsz. Tudtad például, hogy az otthonról az alkohol miatt menekülő lányok nagy része alkoholistát választ társul? És azt, hogy sokszor az alkoholizmus miatt elváló ismét egy alkoholfüggő mellett köt ki?

És mi van, ha maradok?

Ha semmi nem változik, semmi sem fog változni. Ez a szenvedélybetegségre annyiban igaz, hogy javulni semmiképp nem fog. A függőség egy változó ütemben, de fokozatosan romló állapot, ami a teljes családnak árt. Ráadásul ez a folyamat saját magát gerjeszti. Minél mélyebben van a függő, annál több hibát követnek el a hozzátartozók, többnyire jószándékból, ami ismét ronthat a beteg állapotán.

Most akkor menjek, vagy maradjak?

Erre nincs egyértelmű válasz. Elérkezhet akár a férj-feleség, akár a szülő-gyerek kapcsolatban az a pont, amikor nincs értelme a maradásnak. Szülő-gyerek kapcsolatban egy idő után ráadásul természetes az elköltözés, az önálló élet megteremtésének igénye.

De akkor sem biztos, hogy hibát követsz el, ha maradsz. Attól, hogy – akár anyagi, akár érzelmi megfontolások miatt – úgy döntöttél, hogy egy lakásban maradsz a szenvedélybeteg hozzátartozóddal még lehetsz boldog, és renden tarthatod a saját lelkivilágod.

Elérkezhet akár a férj-feleség, akár a szülő-gyerek kapcsolatban az a pont, amikor nincs értelme a maradásnak. Szülő-gyerek kapcsolatban egy idő után ráadásul természetes az költözés, az önálló élet megteremtésének igénye.

Hogyan?

A kulcsszó az elengedés

Az elengedés nem jelent feltétlen fizikai távolságot. Egy belső függetlenedést jelent a másik állapotától. Elengedni azt jelenti, hogy nem vállalod többé a szenvedélybetegség következményeit, a felelősséget a másik tetteiért. Vagyis nem törődsz azzal, hogy a másik mit csinál. Ha inni akar, vagy drogozni, ám tegye. Ez nem a te dolgod.

Sokszor meglepő dolgok történnek ilyenkor, például a szenvedélybeteg egyszer csak segítséget kér.

Az elengedés eleinte nagyon nehéz, tudatos erőfeszítést igényel NEM tenni dolgokat, de a döntésed nyomán néhány hónap alatt egyre erősebb, önállóbb és boldogabb leszel.

Ezt a folyamatot akkor sem úszod meg, ha fizikailag már megszabadultál a függő családtagtól. Bármilyen új kapcsolatban (nem csak szerelmiben) hajlamos ugyanis az ember elővenni a régi reakcióit.

Ha megtanulsz elengedni, alkalmasabbá válsz kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolatokra, amilyenekre mindig is vágytál. Ezt kívánom neked, akár a jelenlegi, akár új szereplőkkel!

Ha úgy érzed, egyedül nem tudsz változtatni, mi így segítünk neked:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.