A csomag – avagy egy alkoholista hajnala

Amilyen gyorsan kiszakad az újszülöttből a sírás, olyan gyorsan vágódott fel a szeme. Még sötét volt odakint. Az árnyak a szobában úgy nőttek fölé, mintha tőle szeretnék megtudni az összes titkot, ami a szobába éppen levegő után kapkod. A felismerés, hogy ébren van, legalább akkora pánikot váltott ki belőle, mintha a boncasztalon feküdne és a halál okát hallgatná a boncmestertől. Azonban annak a ténynek a felismerése, hogy nincs itthon alkohol, és az utolsó ezresét is elköltötte tegnap, mindennél erősebb pánikhangulatot gerjesztett benne.

Próbált elbújni az árnyak elől, de már késő volt, megtalálták. Pontosan ismerte a forgatókönyvet, amiben ő lesz a főszereplő. Először is fázni fog, majd verejtékezni. A lába felől. Ezt soha nem értette, miért a lába felől. Ha kidugja a takaró alól, majd megfagy, ha behúzza, elviselhetetlen az izzadás, ami egyre jobban terjed felfelé. Igyekezett nem mozdulni, de a lába önkéntelenül elkezdett mozogni, mint egy hibás légcsavar, egyre gyorsabban.

Mellette a felesége szuszogott. Hogy utálta most! Érezte, a szenvedés el fog uralkodni a testén, ez meg itt mellette nyugodtan szuszog.  Fel kell kelni. Ha nem teszi, olyan érzése lesz, mintha szkafanderben feküdne a szoláriumban.

Hirtelen mozdulattal rántotta le a takarót magáról, felült, próbált tájékozódni, hogy az elvonási tüneteken kívül milyen veszélyek lesnek rá. Rengeteg. Tudta nagyon jól. Félt a következő óráktól, hogy lenyelik, hogy májpástétom lesz belőle, hogy fennkölt hangja belevész a szférák hangos sírásába, melyet egyre gyakrabban hallott, miközben a többire már nem is emlékezett tisztán.

Kirántotta a hűtő ajtaját, olyan hangosan, amilyen hangosan egy ilyen hűtő ajtót csak lehet. Semmi. Csak a fény, a neon fénye, ilyen lehet kilépni egy fekete lyukból, a naptól ötven méterre. Talált egy üres üveget. A szájához emelte, és türelmesen várt. Közben a pánik egyre jobban nőtt benne. Fogta az üveget, érezte, hogy a keze már nem sokáig bírja. Látta a cseppet, ami elindult a szája felé. Egyre közelebb került a szájához, már csak pár centi. A csepp ekkor hírtelen megállt. Pedig nem változtatta az üveg szögét. Mégis megállt. Egy kicsit megrázta az üveget, hátha elindul, de a csepp megmakacsolta magát, meg sem mozdult.

A cseppnek ezt a fajta árulását már nem tudta elviselni. Őrült mozdulattal vágta földhöz az üveget. Legalább felébred az asszony, meg a gyerek, akik nyugodtan alszanak, miközben ő szenved. A rohadékok. Csak magukra gondolnak. De a csend visszatért, mint egy éhes hajléktalan az ingyenkonyhára. Térdre esett, és elkezdett hangosan jajveszékelni. Térdét felsértették az üvegszilánkok. Fogta a fejét, és jajgatott. Különösen nevetséges volt ebben az állapotban, inkább egy hülye óvodásnak tűnt most, mintegy komoly alkoholistának. De a csendet csak az ő herélt tigris hangja zavarta. Semmi más.

Ezek a rohadékok meg nyugodtan alszanak. A rohadékok persze nem aludtak. De ezt ő nem hitte. Várt egy kicsit, hátha. Vérző térdel állt fel, és elindult a kabátjához, hogy a zsebéből kivegyen egy papírzsebkendőt. Belenyúlt, és megérzett valami mást. Valamit, ami nem illett az éjszaka forgató könyvébe. Kirántotta a valamit, és amit látott, az olyan volt, mint a felfedező számára kinyíló új világ szépsége. Egy ötezres. Egy csodálatos, makulátlan, hamisítatlan ötezres. Olyan erővel tőrt rá a türelmetlenség, mintha megfejtette volna az örök élet titkát.

Mindjárt öt óra. Nyit a kisbolt. Már húzta a cipőjét. Indult. Eltökélt volt, határozott, mert ettől múlik az élete. Ragaszkodott az ilyen reggelekhez. Mert egy óra múlva elfelejt mindent. Mire a bolthoz ért, úgy elfáradt, mint sarkkutató a hideg szélben. Újra félt. Most attól, hogy nem tudja levenni az üveget a polcról, mert annyira remeg, hogy összetöri az összeset. Hogy mindenki látja, rosszul van. Mert nem mindegy. Mert nem szabadna így látniuk ezeknek. De nem vert le semmit. Rávigyorgott az eladó nőre, mert azt hitte, így kell annak viselkednie, aki hajnali ötkor két üveg vodkát vásárol. Az egyiket rögtön a bolt előtt megitta fejét a hideg falnak támasztva. Várt.

Mikor haza ért, az asszony már ébren volt. Most, hogy hatott az alkohol, látta milyen nagyon beteg az asszony. Milyen beesett a szeme. Milyen vékony. Nem szólt hozzá az asszony. Már összeseperte az üvegszilánkokat. Már régóta nem beszélt vele. Már nem érdekelte. Akár meg is halhatna. Akkor meg mire vár. Minek?

Az asszony elment, a gyereket meg ráér egy óra múlva ébreszteni. Kinyitotta a másik üveg piát. Nyugodt volt. Volt piája, a zsebében még három ezer forint. Újra a hűtő. Csak vaj volt benne. Ezt most tisztán látta. Semmi felvágott. A gyerek feje váratlanul jelent meg mögötte. Megijedt. Mintha rajta kapták volna. A gyerek az udvarias szián kívül szintén nem beszélt. Miért nem beszélnek vele? Majszolta a vajas zsemlét, felvágott nélkül, de meg kell értenie ennek a kis hülyének, hogy neki szüksége van a pénzre.

Léteznek ezek egyáltalán körülötte? Vagy csak kísértetek? Vagy csak a saját beteg agya teremtette az egész családot? Csak hallucinál? De az nem lehet, hiszen már ivott. Nézte a gyereket, vagy kísértetet. Tényleg olyan volt, mint egy kísértet. Nem is létezett. Susogott egy halk köszönést, és lágy alakja olyan volt, mint egy öreg kísérteté. Szeretett volna utána szólni, megérinteni, kiabálni, hogy ő nem tehet semmiről. Mert ő nem az, akinek látszik. Valamikor jó ember volt. Meg volt munkája, hiszen akkor a gyerek büszke volt rá.

A tekintete arra a székre tévedt, amin a gyerek ült. Valami volt ott. Nem látta még tisztán, de ott volt. Egy kis csomag. Belepakolva fogkefe, meg kanál, villa, meg minden, ami kelhet egy kiránduláshoz. Megértette. Soha olyan tisztán nem értette. Utálta őket, de ahhoz már elég részeg volt, hogy megértse. Oké rohadékok. Hát akkor irány a kocsma. Megfogta a csomagot, amit a gyerek összekészített, a hóna alá szorította, mint valami kincset, és elindult a kocsmába.

Olyan keményen próbált belenézni a kocsmáros szemébe, mintha az élete függne ettől az egésztől. Függött. Már tudta ezt, minden értelemben. Kért egy deci vodkát, a szájhoz emelte, közölte, hogy ez az utolsó, mert elvonóra megy. Kiitta, fizetett, kilépett a kocsmából, hóna alatt egy kockás konyharuhába csavart csomaggal. A kocsmáros soha többé nem látta, de hallott róla, hogy nem ivott többé. A kocsmáros már nyugdíjas, de sokszor eszébe jutott ez a férfi.

A történet kitalált történet. Mindenféle hasonlóság, csak a véletlen műve. Vagy mégsem?

1 thought on “A csomag – avagy egy alkoholista hajnala”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.