Agresszivitás és alkohol – Egy kicsit másként

Ahol az alkohol vagy a drog a mindennapi élet részévé válik, előbb-utóbb szinte biztos, hogy felmerül az agresszivitás. Meglepő talán, de ez nem is mindig a szerfüggő részéről jelentkezik, az is megesik, hogy a hozzátartozó vezeti le tehetetlenségét pofonok formájában. Ismerek egy családot, ahol, ha a férj részegen ér haza, (ami nem ritka) a feleség nekiesik és elveri.

Az agresszió azonban nem csak a pofozkodást, fizikai bántalmazást jelenti. Szavakkal is lehet ütni. Ráadásul a verbális (szavakban kifejezett) agresszivitás sem hagy kisebb nyomokat, csak más féléket.

Ha kívülről huzamosabb ideig figyeljük egy agresszivitással teli alkoholfüggő család életét, többnyire észre fogjuk venni, hogy míg az egy fél aktívan – akár szóval, akár tettel – agresszív, a másik valamilyen módon, általában úgy. hogy ezt ő maga észre sem veszi, provokálja. Általában egy-egy agresszív kitörést valami más számára semleges, de az adott családban indulatokat kiváltó téma felvetése előz meg. Ilyenkor az aktív fél haragja egyre nő, a passzív fél pedig a reakcióival szinte olajat önt a tűzre. A bomba hamarosan robban, az energiák felszabadulnak és a játék egy kiadós ivással végződik. Akár úgy, hogy a passzív fél megijedve a tulajdonképpen általa kiváltott indulatoktól elrohan, ha ő iszik, a kocsmába, ha a másik, akkor a boltba italért, mintegy kárpótlásul.

A játszmának van egy másnapi folytatása is, melyben az aktív fél bűntudatában fűt-fát ígér és virágot visz, a passzív pedig erkölcsi felsőbbrendűségének biztos tudatában kéreti magát, majd kegyesen megbocsát. Közben természetesen mindketten a másikat okolják magukban, és nagyon szenvednek.

Magatokra ismertél ebben játékban? Ha te vagy a passzív fél, akkor valószínűleg nehéz elfogadnod, hogy provokálsz. Legközelebb (ne mond, hogy nem lesz, ha már volt, akkor lesz is) figyeld magad. Jó esetben fülön csíped a saját provokációdat, és leállsz. Ha nem sikerül, próbáld meg másnap nem a kibéküléses játékot játszani, – de haragszomrádot sem – hanem tisztább fejjel átgondolni az eseményeket. A bűntudat érzése is, keltése is szigorúan tilos. Némi gyakorlással a passzív-agresszív magatartáson lehet változtatni.

Természetesen, mindez, amit leírtam nem felmentés a bántalmazónak. Az indulatkitöréseket meg kell tanulni féken tartani, semmi nem lehet elég ok a verésre. A játszmafelismerés azonban jó segítség lehet mindkét félnek. Ha már látom, hogy milyen játékba mentem bele, lehetőségem van másként reagálni. mint szoktam és ezzel megszakítani a játszmát. Lehetőségem van új szokásokat felvenni és változni. Az én változásom pedig változást fog elindítani a másikban is. Nem tudni mekkorát, milyen mélységűt, de valamilyet biztosan.

A játszma része lehet a félelem. A megfélemlített ember nagyon nehezen gondolkodik, a cselekedetei sem logikusak, és sokszor a félelemből fakadó sutaság is a robbanóelegy része. Nyilván te tudod, hogy mitől és mennyire van okod félni. Ha úgy érzed, az életed lehet veszélyben, ne kísérletezz – ebből a helyzetből már jót nem fogsz tudni kihozni. Az már más téma, abban a kapcsolatban az egyetlen teendőd a függőségből való kilábalás és a továbblépés. Ha „csak” egy pofontól kell félned, az első lépése a játékból való kilépésnek a halk és nyugodt hang, a félelemmentesség lehet.

Azt szokták mondani, hogy a bántalmazás az idő múlásával egyre súlyosabb lesz és ez általában igaz is. Ahhoz, hogy ne így legyen, mindkét félnek akarni kell, és mindkét félnek tenni kell érte. Egyedül sem a passzív, sem az aktív fél nem fog tudni változást elérni. Ha most azt hiszed, hogy a rokonod szermentessége egy csapásra megoldaná a gondokat, ki kell ábrándítsalak. Nem fogja. Általában a segítségkérés idejére ez a fajta viselkedés már annyira beégett a családba, hogy hosszú idő szükséges a kiirtásához. Esély van rá, ha, mint fentebb említettem, mindketten akarjátok. De időről időre, bár egyre ritkábban, ez esetben is küzdenetek kell.

Minden nő azt mondja, hogy engem csak egyszer lehetne megütni. Teljesen egyetértek azzal, aki ilyenkor tényleg veszi a sátorfáját, de erre nem mindenki képes. Aki ilyenkor marad, azt nem érti a társadalom. Néha talán ő sem érti saját magát. Talán, ahogy súlyosbodik a helyzet, egyszer csak elmenekül. Aztán kiköt egy másik férfi mellett, aki ugyanúgy, vagy másként, de ismét bántani kezdi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.